daichi szemszög

Nagyon meleg van. Semmi érdekeset nemtudok csinálni, max este kimenni sétálni egy ruhában. De éhes vagyok szóval hozok magamnak egy kis rament, vagy dobozos fagylaltot. Felveszem cipőm és táskám majd kilépek az ajtón és elindulok a boltba. Egy nagy termetű fekete hajú férfival ütközöm össze. Lassan felnézek rá és akivel összeütköztem nem más volt mint SAIKI, A nagy cég vezetője. Hallottam mennyire szigoú munkatársaival, ezért nem győztem tőle bocsánatot kérni, és összeszedni a cuccait.

-Óh annyia sajnálom, én nem akartam-lehajoltam és elkezdtem összeszedni a cuccait. Most biztos fel fog pofozni vagy hasonló, de nem. inkább lehajolt hozzám és

megsimogatta az arcom.

saiki

éppen munkából jöttem hazafelé, amikor egy telefonját nyomkodó fiú ütközött szembe velem. lehajolt elém és könyörögve a bocsánat kérésért kezdte el összeszedni cuccaimat, mire én lehajoltam hozzá és megsimogattam az arcát

-semmi baj, megesik-mondtam nyugodt hangon, amitől nagyon meglepődött

daichi

-semmi baj, megesik-mondta nyugodtan, amitől teljesen meglepődtem. Szóval most akkor nem haragszik? Vagy jó napja volt? na mindegy, furcsa. Felálltam majd mégegyszer bocsánatot kértem és bementem a boltba, ahol vettem egy csomag rament, és egy dobozos fagylaltot. Ezeket a cuccokat hazavittem és mentem is a kavézóba, ahol legjobb barátom, itsuki beszélgetett egy fiúval. láthatóan megint flörtöl, de ez már megszokott tőle. Odamentem majd leültem elé a székre.

-okés szia.. -mondta a kiszolgáló fiúnak mosolyogva és integetett is neki. csak sóhajtottam egyet majd megszólaltam

-te már megint flörtölsz?-mondtam, a végén már nevetve

-óó az inkább meg se szólaljon aki összeütközött saikival-vigyorgott.

meglöktem mellkasát, majd karba tettem a kezeim.

-felvettem a cuccait és bocsánatot kértem majd elmentem ennyi az egész itsuki-mondtam , és zavartan az ablakon néztem ki.

itsuki

-felvettem a cuccait és bocsánatot kértem majd elmentem, ennyi az egész-mondta és zavartan az ablakon keresztül nézegetett kifelé

-ha csak ennyi lett volna nem lennél ilyen zavarba-mondtam és nevetni kezdtem

-azért vagyok zavarban mert nem pofozott fel, hanem azt mondta "semmi baj megesik"-pirult el.

Csapkodni kezdtem az asztalt és nevetni.

-TE BELEZÚGTÁL SAIKIBA!-nevettem tovább.

-NEM FÚJ!-mondta komolyan.

-Megyek inkább kérek magunknak kávét.-allt fel az asztaltól

-de aztán attól a kis helyestől kérj!-kaicsintottam rá mire ő megforgatta a szemeit.

daichi

kikértem magunknak a kávét, és indultam is volna vissza HA drágalátos saiki nem jön megint nekem. Sóhajtott egyet és ázott ingere nézett. Sóhajtott egyet, majd rám nézett.

-már megint te.-nézett rám komolyan

-miért kell mindenhol ott lenned?!-kiabáltam, majd odamentem barátomhoz és letettem a maradék kávékat az asztalra.