Prológus.
Reggel nyűgösen nyomom le az ébresztőt, majd egy nagy nyújtózkodás után kászálódok ki a meleget nyújtó takaró alól. A redőnyt felhúzása után utamat a fürdőbe veszem. Gyorsan elvégzem a napi rutinomat, majd sietve a szobámba lépek a ruhás szekrényemhez. Keresem a megfelelő ruhát a mai naphoz, de semmi jót nem találok így egy fekete koptatott farmerra esik a választásom, és a kedvenc pulcsimat öltöm magamra. Így igyekszek lefelé a konyhába, ahol anya már a reggelimet készíti.
-Jó reggelt anya! - köszönök neki mint eddig minden reggel amikor lejövök.
-Oh szia kicsim neked is jó reggelt. Foglalj helyet viszem a reggelidet.- gyorsan levágtam magam az ülő alkalmatosságra, majd a kikészített poharamba kávét öntöttem. - Kicsim muszáj folyton ezt a pulcsit felvenni? Annyi jó pofa felsőt vetünk már. Miért ezt nyúzod folyton?! - hangzik le a kérdés anyám szájából.
-Jaj anya… tudod, hogy imádom ezt. És ebben biztonságba érzem magam. Meg amúgy is az új suliba senki nem ismer szóval felesleges másik felvegyek. - válaszolok neki két korty között.
-Csak meg ne bánd. - von vállat majd elém rakja a reggelim.- Na láss neki, mert el fogsz késni. - a kikészített villám után nyúltam és gyorsan bepakoltam a tányér tartalmát. Az utolsó falatnál az órára pillantottam akkor konstatálom, hogy 7:40 van. Ami azt jelenti el fogok késni.
-Anyaaaa! Kész vagy?? El tudsz dobni a suliba, mert el fogok késni.
-1 perc és kész vagyok addig ülj be a kocsiba. - válaszolja fen hangon, majd gyorsan a táskám után kapva el is hagyom a házat. Hamar bepattanok a kocsiba, és várok. Kevés várakozás után drága szülőm is megjelenik a kocsi mellett. Gyorsan beszáll és már indulunk is. Az út nagy része csendben telt, majd megpillantottam egy hatalmas nagy régi építésű épületet aminek ilyen cirádás - mirádás volt a fala. Ablakai óriásiak voltak még innen nézve is. Bambulásomból anyám hangja ránt vissza.
-Na itt is vagyunk. Délután jövök érted!
-Anya te ide írhattál be? Ez… hatalmas és….
-... Gyönyörű! Igen tudom. És ez van legközelebb hozzánk. - mosolyogva simít a fejemre.
-Akkor induljunk! - mondom fent hangon, és kiszállok a kocsiból. Viszont, ahogy a suli előtti járdán álltam azt vettem észre, hogy minden szem rám szegeződik. Fejem lehajtva lépkedtem a suli felé. Fel sem mertem nézni senkire. Azt hiszem jobb volt a régi iskolám.
