A kezdett

Edy reggel felébred, és a szoba sötét fényei között kinyújtózkodik az ágyában. Az ébredés nehézkes, és ahogy kinéz az ablakon, egy pillanatra megáll, miközben azon gondolkodik, miért kell neki ennyi fájdalmat elviselnie. A világ talán egy kicsit igazságtalan vele, de mindig próbál előre tekinteni, bár a szíve néha úgy érzékel, mintha az élet sokszor a legnehezebb próbatételekkel bombázza őt. Felkel, és automatikusan elindul a szekrényhez. Ma egy fekete szettet választ. A fekete póló, a nadrág, és a fekete cipők mind azt a hangulatot árasztják, hogy Edy valahol mélyen próbálja elrejteni a fájdalmát.

Felveszi a fejhallgatóját, és miközben a zenére figyel, próbálja elterelni a gondolatait a tegnapi nehézségekről. Két dolog jár a fejében: a foci és a barátai, különösen Emil, aki mindig ott van mellette. Ahogy elindul az iskolába, a napfény még gyenge, és a reggel hűvös, de Edy úgy érzi, hogy valami fontos dolog vár rá ma.

Amint belép az iskola kapuján, megpillantja Emil-t, aki ugyanolyan fekete szettben van, mint ő. Emil mosolyogva odamegy hozzá, és mindketten egy rövid, csendes üdvözléssel folytatják a reggelt. „Na, mi a helyzet, Edy?” kérdezi Emil, miközben a kezében egy focilabdát pörget. „Készülsz a mai edzésre?”

Edy sóhajt, miközben válaszol: „Igen, de próbálok vigyázni a bokámra. Nem akarom, hogy megint megsérüljön, már így is elég nehéz volt a múltkori sérülés.”

„Ne aggódj, nem lesz semmi baj!” – feleli Emil magabiztosan, miközben elmosolyodik. „Ha együtt edzünk, minden rendben lesz.”

A két fiú már jól ismeri egymást, és bár Edy mindig próbál kicsit távolságot tartani a többiektől, Emil az a barát, aki mindig mellette áll, bármi is történjen. Most is ott van, hogy támogassa őt, mint mindig.

Ahogy beérnek az osztályterembe, elérkezik az első óra, amely matek. Edy a hátsó padban ül, és miközben nézi az órát, hirtelen eszébe jut, hogy ma talán kedd van, hiszen az eddigi napok elmosódtak a fejében. „Ma nem kedd van?” – kérdezi meglepődve.

Emil gyorsan ránéz, és kicsit meglepődve válaszol: „Nem, nem kedd van, hanem csütörtök. Szóval ma lesz matek, angol, magyar, és még sok más óra.” Emil mosolygott, majd visszafordult az osztálytársaik felé, miközben Edy elgondolkodott azon, hogy az idő tényleg elrohan körülötte.

A matekóra nem túl izgalmas, de legalább gyorsan eltelik. Ahogy vége az órának, Edy és Emil elindulnak a szünetre, hogy tovább beszélgethessenek. Kint a folyosón összefutnak egy idősebb, magasabb fiúval, aki gyakran szekálja őket, főleg Edyt. Ő egy olyan típusú srác, aki élvezi, ha másokat megalázhat, és most is megpróbálja a szokásos módon kiprovokálni Edyt.

„Mi van, Edy? Ma is olyan lassú leszel, mint legutóbb?” – kérdezi gúnyosan, miközben végigpillant rajta. Edy szíve hevesebben kezd verni, de próbál megőrizni a hidegvérét, nem akar belesodródni egy újabb konfliktusba.

„Nem vagyok lassú, csak próbálok okosan játszani” – feleli Edy, próbálva megtartani a méltóságát. Emil is megjelenik mellette, és a szemében egy villanásnyi védelmet ad Edynek, tudva, hogy ha szükség van rá, akkor ott lesz mellette.

„Ne aggódj miatta, Edy. Mi csak a focival foglalkozunk, nem pedig ezzel” – mondja Emil határozottan, és elindulnak a focipálya felé, hogy felkészüljenek az edzésre. Az idősebb srác elmegy mellettük, de Edy úgy érzi, hogy ez a kis összetűzés csak egy újabb apró akadály volt, amit legyőztek.

A két barát tovább beszélget a foci edzésről, és bár Edy tudja, hogy nem könnyű lesz a mai nap, valahogy mégis megnyugtatja a tudat, hogy Emil ott van mellette. A napjuk csak most kezdődik, de már most érzi, hogy valami fontos dolog történhet ma.

***Download NovelToon to enjoy a better reading experience!***